És hogy visszafelé menjek az időben a történetben, elég mászkálósak voltunk az utóbbi időben, először a munkák miatt, de aztán végére maradt egy kis élmény is, sőt először összekötöttük a hasznost a kellemessel, az egyik ügyfél után átugrottunk Annamarie-ékhoz Kercaszomorra (vagy Szomorócra, ha úgy tetszik, mert ezt a településszervezők se tudták eldönteni, így esett, hogy amikor beértünk a faluba, aztán meg ki, akkor már csak kalandvágyból mentünk tovább, és akkor megint elkezdődött a falu, de aztán sikeresen felismertem a házat, vagyis az előtte levő kis kiülőt) ha már úgyis a szomszédban jártunk. Megcsodáltuk a házat meg a környéket, komolyan átgondoltuk, hogy odaköltözünk (mondjuk erről le is tettünk, amikor megnéztük a neten a házkínálatot meg az árakat), meg az összes állatot, kicsit irigykedtünk a kék traktor meg a hatalmas legelő láttán, és aztán alig bírtunk elbúcsúzni, hogy azért hazaérjünk etetésre.
Másik kirándulásunk, ami már tisztán élvezetből volt, a szokásos babám volt céges évi találkozója, amit idén Badacsonyba szerveztek valami pincészetbe, és a szervezés nem volt valami hatalmas, illetve inkább az információ róla, de mikor végül megtudtuk, hova is megyünk, én felhívtam őket és megkérdeztem mindent, külön szobát, kutyát, kaját, fűtést, szóval mindenre gondoltam, és akkor kicsit megnyugodtam.
Ehhez képest mire odaértünk, nem volt külön szoba, nem volt begyújtva, a vacsora az ígért este hétre kihűlt. Morcos pofával melegítették újra a két csülköt tizenhárom embernek, hosszas könyörgésre tettek mellé két kacsát, összesen 3 db krumpli volt a köret, csak az után kaptunk levest, üresen (receptje: leveskocka, tetejére olaj meg valami fűszerkeverék). Mire megettünk, kihozta a tulaj a betétnek kínált főtt fürjtojásokat. Pucolatlanul, a tenyeréből kínálgatta. Őszintén meg volt lepődve, hogy nem kértük.
Nem, nem volt szomjas. Két kis segédje volt (építős munkaruhában, szakadt munkáspulcsiban), akik csak azt csinálhatták, amit a főnök mond, nekik nem volt könnyű dolguk így.
A 13 fős szobában végre csináltam meleget, én korán lefeküdtem, nyilván nem sokat aludtam a mászkálástól, bár nem ezért akartam külön szobát, hanem hogy a Lola ne keltse föl őket kora reggel, hát ez nem jött össze, de nem volt gond, mert imádták.
Másnap reggel talán tíz óra is volt, mire reggelihez jutottunk: parasztreggeli (rántotta kis szalonnával meg paprika-paradicsommal), nem volt rossz, de megettük, hogy ki ne hűljön, mire kenyeret is hoztak hozzá, italt nem adtak semmit, kávét a végén könyörgésre, cukrot-kanalat szintén. Kiszolgálás ismét festékfoltos munkásruhában. Ekkor már nagyon durcás voltam. mentünk egy kört Lolával, visszaültünk beszélgetni, nagyjából húsz perc múlva megjelent a tulaj egy hidegtállal (ismét kenyér nélkül), ismét csodálkozott, hogy már nem kérjük.
Nyilván hallotta, ahogy elégedetlenkedünk, mert a szervezővel megüzente, hogy akkor ő egy fillért nem kér. A társaság elég balga volt, ők fizettek, én nem akartam. babámmal megállapodtunk egy csökkent összegben, végülis volt hol aludni, meg ettünk is pár falatot. A szervezővel vagy félórát beszéltek, a pénzt elfogadta, mindenáron nyugtát adott (ami dicséretes, de szerintem tartott tőle, hogy ellenőrzés volt, ilyen elégedetlen társaságnál), majd nekiálltunk elbúcsúzni. Én ekkor már azért egy kicsit sajnáltam a fiaskóért.
A sajnálatom rögvest elmúlt, amikor lekiabált a teraszról, hogy de ő adott ám nekünk vacsorára legalább tíz kiló csülköt, nem érti, mi a bajunk.
A bort nem tudom, milyen, nem iszom.
Amúgy nagyon jól éreztem magam, de ez csakis a társaság miatt volt.
Szóval ide ne menjetek: http://www.thomay.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése