Aztán tegnap még a nagyobbik (fél)tesóm is megkeresett, és elsőnek azt kérdezte, hogy
én hogy' vagyok, majd elújságolta, hogy felvették a Stanfordra, és én tök büszke lettem rá,
de az ilyen "családos" napokon még inkább belémsajdul,
mennyire
pária vagyok páriaként kezel engem a családom.
2 megjegyzés:
De ismerős ez... sajnos.
Mostanában jöttem rá, nem is lehet ez ellen tenni igazán. Legyen a család többi tagja bármilyen is, te mindig az utolsó lehetsz csak, hiába akarod bebizonyítani, hogy érdemes vagy többre is. Én idén nyáron feladtam... Senki nem ismeri a családból a helyzetünket, alig tudnak rólunk valamit.
Azért remélem, vannak családok, ahol ez másképp is alakulhat...
Kérek mail címet! :-)
Megjegyzés küldése