Mindazok után, hogy majdnem három éve itt lakunk, és anyámat többször hívtam, és folyton ígérte, de egyszer az volt a baj, hogy korán sötétedik, és ő nem tud sötétben vezetni, és akkor busszal jön, mert az ingyenes, és akkor be tudok-e menni érte a városba, de az meg olyan hosszú utazás, aztán nem szívesen jön a férjével, mert csak, és ajánlottam, hogy foglalok neki szobát a szomszéd panzióban, és ezen a nyáron végig azon rugózott, hogy majd a gyerekkel, és minden alkalommal, de minden alkalommal volt valami, aztán a múltkor kijelentette, hogy ez már nem jött össze, és amikor a hétvégén elmentem hozzájuk és nem voltak otthon, mert éppen a szomszédunkba(!) kirándultak, mire annyit tudtam mondani, hogy "baszki", mindezek után az előbb felhívott, hogy
hétfőn eljönnek.
Fasza lesz, mert hétvégén programunk van, tehát maximum a vasárnap délután marad felkészülni.
2 megjegyzés:
Kitartást a hétfőhöz. Tudom, nem vígasztal, de az én anyám is hasonló. Két éve lakunk itt, ez alatt mindösszesen 1-szer volt nálunk. Na nem mintha nem lennénk meg nélküle...
A szülők már csak ilyenek... sosem akkor és mindig amikor ők úgy gondolják... Egy kalappal a hétfőhöz! :-)
Megjegyzés küldése