Ötszáztizenöt

Hát most örömmel üdvözlöm, hogy a mai előadásokat áttették másik hétvégére.
Fáradtság.
Hétvégén kétnapos vendégek, majd egy hirtelen határidő, miegymás.
Jut eszembe, mindenki panaszkodik, hogy nincs munkája, miközben azt látom mindenhol, hogy ha meg van (lenne, azt nem becsülik meg). Megkapják munkát, nem figyelnek oda, hibáznak, nem tartják a határidőt, nem veszik fel a telefont, flegmák, ócska anyagot küldenek.
Még ezt is elfogadom, de azt már fel nem foghatom, hogy amikor nincsenek kifizetve, vagy legközelebb nem őket kérik fel, akkor min csodálkoznak. Mert csodálkoznak.
Az Ember kiismerhetetlen lény.

Nincsenek megjegyzések: