Ötszáztizenhat
Ugye, az anyám írt levelet, hogy rajzolok-e még. Napokig azon gondolkodtam, hogyan válaszoljak, a jóindulatú "ez azt akarja jelenteni, hogy mi van velem?" és a pikírt "miből gondolod, hogy rajzolok, amikor 30 éve nem láttál rajzolni" között próbáltam megkeresni az egyensúlyt, ami nem ijesztő, nem támadó, mert azt azért bevallhatom, jólesik, hogy keres (és ezen kívül semmi mást nem érzek, az is igaz). Addig-addig gondolkodtam, míg megjött a valódi levél, amiben már tényleg megkérdezi "Szia, mi van Veled??? mikor jársz erre? Anya". Nem sok, valóban, de több, mint az elmúlt pár évben. Ugye.
5 megjegyzés:
Mit is mondjak....nem lehet egyszerű...de ez meg klisé....
(de korán keltél)
á, és még a felét sem írtam le...
azért pozitív, hogy némi lépéseket igyekszik tenni. Mármint ha ez neked is jó.
nem tudom már. talán.
ritkán lett jó vége.
Még szerencsés vagy, hogy egyáltalán keres. Mert engem már az enyém július óta fel sem hív. Nem mintha hiányozna, hiszen 8 éves voltam, amikor lelépett. Nélküle nőttem fel.
Megjegyzés küldése