Ötszáztizennégy

Rossz érzés volt, hogy a tyúkok sztrájkolnak, vagy mi. Alig volt tojás. Arra számítottunk, hogy így őszre már tojni fognak a tavaszi kelésűek, addig meg kihúzzuk a régiekkel. Nem így történt. Senki sem csinált semmit. Ha veszekedtem velük egy sort, akkor esetleg megszántak egy vagy két darabbal naponta.
Mit lehetett mit tenni, keresni kezdtem tojótyúkot. Ezt leginkább nyáron érdemes venni, ilyenkor selejtezik a baromfitelepek az állományt, és kitojt tyúk néven óccsóé megkapod, és még akkor is tojni fog mindennap. ez az idő elmúlt, ősz van, de találtunk egy nénit, szerencsére, és most van tíz új tyúk.
Most már rendben van a lelkem, mert van minimum harminc tojás a spejzban. Néha a kacsák is el-elejtenek egy darabot, az is jó érzés.
Ám a ma reggeli libatojástól igencsak kellemes kedvem lett.

Megjegyzem, hozattunk a libák mellé még párat, mert olcsón adták. Olyan is volt, csoffadtak, szakadtak, ijedősek, rossz rájuk nézni. Azt nem tudjuk, ki tojta a libatojást.