Hatszázhatvannégy

Ma korán kelt, elmosogatott, kiteregetett, berakta az új mosást, rendet rakott a konyhában, mert tegnap egész nap tanult, keresett a tyúkoknak meszet, mert csipkedik egymást, keresett napraforgót, hogy kicsit tojjanak, elővette a szivattyút, összeszerelte, kihúzta a kőkemény slagot, rátoldotta a másikat, hátrahúzta a pajtához, beindította a szivattyút, ami elindult, pedig az embere azt mondta, nem fog sikerülni, majd a pajtában lévő vizestartályba próbálta tenni a végét, de a merevség miatt pont 3 centi hiányzott, ezért összefröcskölte a kecskéket, a macskát (csak egyet, mert a fiú tegnap óta sehol sincs), a szénát, a vizestartályt, saját magát, majd keresett egy cserepet, rátette a csőre, hogy ne billenjen ki a tartályból, egy húsosládát tett a cső alá, és így pont beleért, ezután megetette a tyúkokat, vizet vitt nekik, megfejte a kecskéket, megetette a nyulakat, majd a kutyákat is, bejött a házba, leszűrte a tejet, elrakta az edényeket, begyújtott a cserépkályhába, berakta az ágyat, csinált egy teát, és végre leült tanulni.