Hatszázhatvanegy

A sztori folytatódik: tegnap a szemem láttára vitt el egy tyúkot. Épp mentem kifelé, amikor nagy hangzavar támadt a csirkék között, a kutyák meg a kerítésnél őrjöngtek. És mit látok? a Róka a szomszéd udvarban, a kerítéstől pár méterre áll és néz. A szomszédban természetesen ott kóborolt az egyik tyúkom, ugyanis állandóan szomszédolnak. Hiába dobáltam, kiabáltam. Az átjáró el volt torlaszolva, így a kutyák sem tudtak átmenni. ezt igen hamar felfogta, és komótosan a tyúk után indult, ami még csak nem is fogta menekülőre. A higgadt róka pedig nagy nyugalommal a szemem előtt kapta el. Addigra át tudtam engedni a kutyákat, Móric valameddig üldözte, de hát nem egy vadászkutya. Ma reggel azzal kezdtem, hogy kiengedéskor egyesével levágtam a szárnytollukat és benn maradnak a helyükön. A kezem fáj a sok ollózástól. Nem volt semmi az elmúlt néhány hét, ez már csak a hab volt rajta...