Hatszázötvenkettő

Én egy fasza csaj vagyok, tegnap már eléggé nézegettem az időjárásjelentés, pedig nem akartam nekik elhinni, hogy megint jön a hideg, de az istennek se akart változni, mint szokott, úgyhogy összekaptam magam, hogy felszedem a kinti trágya maradékát, ne legyen még vizesebb, meg eltüzelem a a kifutó szemetét meg a szombaton kivágott két fa maradék ágait. Mindkettő kicsit nagy vállalkozás volt, a trágyát nem bírtam mind felszedni, és így is majd leszakad a vállam, a túz meg nemigen akart beindulni, két óráig szarakodtam vele, sajnos rátettem egy nagy ágat, amit már nem tudtam levenni, viszont távoltartott mindent a tűz közepétől, azon drukkoltam, csak rogyjon már össze, hogy össze tudjam kotorni, és fellobbanjon rendesen, aztán a babám jött és megmentett, ráhordta a többi ágat (ami egyébként eredetileg egy több méteres kupac volt), és jól lenyomta, majd több próbálkozás után sikerült középen fellobbantani, és akkor jól ráhordtuk az összeset, és mára, mire a hatalmas hóvihar jött, már el is hamvadt, és végre eltűnt a nagy kupac az udvar közepéről, a babám meg egész nap dicsér, én meg feszítek, hogy milyen okos voltam, és most olyan szép átlátható az udvar, és ha hétvégén terv szerint a bentről kihordott trágya is elköltözik, akkor simán hátralátok a kecskékhez az ajtó ablakán kitekintve.