Hatszáznegyvenhárom

Mindig mondtam, hogy az emberek alapvetően jók.
Ahogy olvasom a közösségi oldalt, nem csak azzal van tele, hogy ki kér segítséget, és hogyan nem segítenek a hivatalos szervek, hanem azzal is, hogy idegen emberek ételt, italt, szállást kínálnak ismeretleneknek, bele az éterbe. Éttermek, bárok, büfék nyitnak ki, főznek ingyen gulyáslevest, sütnek ingyen pizzát, készítenek hamburgert.
Ha belegondolok, igazából nem tudom elképzelni, milyen lehet a semmiben, hóban, hidegben ülni, tehetetlenül. De ahogy a felajánlásokat olvasom sorra és sorra, könny szökött a szemembe.
Az élet szép.

7 megjegyzés:

Annamarie írta...

Ugyanígy érzek. Jó olvasni ezeket a bejegyzéseket.

Névtelen írta...

Tényleg megindító, az egyszerű jóérzésű emberek önzetlen segítsége, a katasztrófavédelem, s egyáltalán az ország vezetésének hozzáállása meg egy katasztrófa. Eszter

chanson írta...

Jók ezek a posztok... mindenhol olvasom a történéseket. Jó érzés, nagyon jó, ahogy megmozdult az ország.

PO írta...

Rendkívüli példák születtek arra, hogy mi, közönséges emberek csak egymás segítségére számíthatunk.
Kissé naívnak tartom azokat a vélekedéseket, amiben hibáztatják az államot, aki nem segít, vagy nem hatékonyan teszi. Ti elhittétek a 40 év meséjét a gondoskodó államról? Már pedig az állam nem szárazdajka, hanem egy elnyomó hatalmi gépezet. Távol áll tőle minden emberi érzés. Nem emberi logikával gondolkodik, hanem érdekek mentén.

Sheila G. írta...

Egyrészt igazad van.
Másrészt az államnak feladatai vannak. Az állam fogalmát mi teremtettük meg, azért, hogy bizonyos feladatokat közösségi feladatokká tegyünk, mert úgy egyszerűbb és olcsóbb elvégezni. E célból bedobunk egy kis pénzt, és megbízzuk az államot a feladat elvégzésével. Az állam, mint elvont fogalom, ehhez megfogható szervezetet hoz létre.

Na ez nem működött most.

Nekem nem az volt megható, hogy az emberek megmozdultak, mert ez teljesen természetes. Hanem az az ősi összetartozás érzés, ami ebből sugárzott. Ami mélyen mindenkiben benne van.

Zsofia írta...

Egyetértek...engem is nagyon megérintett az összefogás

Magdalena írta...

Szeretet, segíteni akarás a bajban... én hiszek az emberek jóságában. És hatalmas öröm igazolva látni a hitemet.