Hatszáznegyvenhét

Még éjjel ellenőriztem a Böskét, reméltem, hogy megéri a reggelt. Nem jött össze. nagyon kíváncsi voltam, úgyhogy felboncoltuk. A bendője normális volt, a mája, tüdeje, belek normális.
Viszont volt benne három (!) kisgida. Azt hittem, nem is vemhes, nem látszott rajta.
Amíg ez ki nem derült, egész jól bírtam. Onnantól csak a kis barna gidák jártak az eszemben.
Mindaddig, amíg délután a Cigányt hanyatt fekve nem találta a babám, hogy nem tud felállni. Na akkor már teljesen kész voltam, azonnal hívtam az állatorvost. teljességgel gőze sincs róla, mi lehet a baj. Mindenesetre kapott pár injekciót, estére kicsit jobban nézett ki. Már nem támolyog, meg fel is állt.
Mondjuk a felállás amúgy sem könnyű neki, mert akkora a hasa, hogy a térdéig lóg.
ha ebben is három van, megeszem a kalapom. És lehet, hogy idén nem lesznek olyan könnyűek az ellések, mint tavaly.
Lehet, hogy van, amikor az se jó, ha túl jó a bak....