Hatszáznegyvenöt

Tegnap megrázó élményben volt részem: az anyám szemében büszkeséget és szeretetet láttam, amikor rámnézett.
Még sosem láttam ilyet.

5 megjegyzés:

chanson írta...

Én ezt az enyémről elképzelni sem tudom... De mint a példa is mutatja, sosem lehet tudni.

Névtelen írta...

Jobb később mint soha...Hasonló élményben még nekem sem volt részem, pedig mindennapos "jó" a kapcsolatunk és szeret is a maga módján...csak ilyen a természete :) Eszter

1 írta...

Az én életemben is sok idő telt el, mire ez megtörtént. De megtörtént, és azóta "fordult a kocka" mert rájött, hogy nagyon is büszke rám :)

Kósa Márta írta...

Minden percben büszke vagyok rájuk!
Lányomat egyenesen csodálom oly jó anya, hogy szorítja szívemet a hála!

Sheila G. írta...

és mi van akkor, lányok, ha közben istentelenül szeret és büszke, csak nem tudja úgy mutatni, hogy mi is lássuk,
és mi van akkor, ha egyszer mi is így járunk a saját gyerekeinkkel? vagy bárkivel?