Hatszázhuszonhét

Azt szoktam mondogatni, hogy senkitől nem várok el többet, csak mint magamtól, de azt igen. Meg voltam győződve, hogy ez jól van így, meg igazságos. Ma reggel, amint a kút tekerője szétcsapkodta a kezemet, és én ríttam, mint a vett malac, és otthagytam a fenébe, mert majd a babám megoldja, mint ahogy mindig mindent megold, amivel én nem bírok, rájöttem, hogy nem úgy van, ahogy gondoltam. És hogy milyen jó, hogy nem úgy van.