Egérke ante mortem

Néha láttunk egy árnyékot elsuhanni. Olyan kis gyors árnyék, mint a filmekben, nem tudod eldönteni, hogy tényleg ott volt-e. Volt a szobában, tettünk le egérragasztót, nem használt. Noszogattam a Lolát, fogja meg, de még csak nem is szaglászta. Behoztam a macskákat, beraktam a szekrény mögé, szemrehányóan néztek, miért kínzom őket, majd kiugrottak.

Múlt héten a babám a konyhában látta besurranni a hűtő alá. De csak úgy árnyékként. A Lola ismét nem vette észre, szagot sem fogott.

És akkor a hétvégi takarításnál a sapkakupac mögött, amiből mindig csak egyet használunk, ezért állandó, megtaláltam A Fészket. Volt odahurcolt papírzsebkendő cafatokban (ezt a szobában tároljuk), nejlonzacskó cafatok, száraz kutyakaja darabkák (ez a zárt spájzban van, amúgy a kutya tányérjából lopható) megrágva, kutyacsoki (nejlonzacskóban) megrágva, ami egyik kutyának sem ízlik amúgy, jutifalatnak használt nagyszemű szárazkaja (lezárt tejfölösdobozban).

Kiürítettem a polcot, letakarítottam, majd leültünk ebédelni.

És akkor meglátogatott bennünket Az Egérke.

A ragasztóba tettünk ebédet, majd diót, a dióért benyúlt, majd a ragasztót fürgén lenyalogatta a lábáról.

Fényképezés után egy ideig álltam ott mellette mozdulatlan, mint tereptárgy, hogy megszokjon, és előmerészkedjen, és kesztyű volt rajtam, hogy elkapjam. Így is lett, mármint előmerészkedett, éppen arra gondoltam, nehogy ekkor jöjjön be a babám és kérdezzen valamit, mert ha megmozdulok vagy szólok, biztosan elbújik és egy ideig nem jön elő.

Nos, a lottó nem jött be a hétvégén, de ez igen. Pedig azt mondta, ha kézzel elkapom, megkapom az Örökös Főcica Címet.

Viszont amikor késő délután hazaértünk, éppen menekülőben volt Egérke, én pedig a sapkámmal csaptam le rá, a sapka kevésbé lett ragasztós mint Egérke, így Egérke lelassult a ragasztós lábakkal és én elkaptam a farkincáját.

Nem mondom el, hogyan szabadultunk meg tőle, mert én sem nézhettem.