Négyszázhúsz

Velem mindig történik valami. Ahogy ma a babám és régen anyám is mindig mondta "nem is te lennél, ha nem történne semmi".

Hajnalban indultam az alkotmánytörténet vizsgára (nyilván kora reggelre kell kiírni levelezősöknek vizsgát, hadd keljenek a nappal), tankolnom kellett előtte. Begurulok, még sötét van, fizetek. Nem megy. Húzza le még egyszer. meg még egyszer. Ott állok fizetetlen.

Nem nagyon tudom leírni azt az érzést, főleg, ahogy beszélt velem az egyik csaj, de azt nem mertem ajánlani, hogy szívják vissza (állítólag tudják, de én még sosem próbáltam), mert akkor nem érek oda vizsgára. Próbálja a saját kártyáját, az megy. Hát ezzel nem tudok mit kezdeni. Nagy dérrel-dúrral lemásolja az igazolványaimat, és befenyít, hogy mindenkit feljelent a rendőrségen. Gondolom, engem is.

Fél órával később értem oda vizsgára, vagyis csak fél órával előbb, nem sok időm volt felvenni a szagot. Persze, a vizsgáztató késett, szokása szerint. Nagyjából egy óra késésénél jelentették, hogy nem érik el, más jön helyette. Na addig szívjunk el egy cigit. A felénél tartunk, amikor szólnak, menjünk, megjött a latintanár, írásban fogunk vizsgázni.

Hát nem mondom, hogy nem örültem, mert igen. Írtam két-két oldalt mindegyik tételből, roppant büszke voltam, hogy magamhoz mérten mennyit tudok, persze hazafelé aztán nyugodtabb fejjel már tudom, mi maradt ki, mit írtam rosszul. Hogy mire nem jutott időm, azt már ott tudtam, ugyanis húsz perc volt.

Kerestem egy atm-et, vettem ki pénzt, aztán hazafelé beadtam a benzinkútra. Na azt fejet látni kellett volna, hogyan örültek.

Ezek tényleg nem gondolták, hogy valóban beviszem.

Most jó lenne lazítani, de nem tudok, amíg nem tudom az eredményt. Szombaton van utolsó IV, péntek délig lehet bejelentkezni. Viszont bejelentkezni akkor lehet, ha egyes lett egy vizsga. Azt viszont 72 óra alatt kell kijavítani.

Ezt add össze.

Jelenleg ott tartok, hogy elkezdtem olvasni a kimaradt híreket, blogot írok, kétszer fürdettem meg a kutyákat, és ezentúl napi egy mosdatást vállalok, nem vagyok én ehhez szokva. Egy apró, nyugodt, jólnevelt kutya után egy tizenöt kilós neveletlen ebet, a derekam szétszakad, mindenem vizes és sáros. Mondjuk, ahhoz sincs hozzászokva, hogy szeressék, nem tudom, mit várok.