Azon folyik a vita, hogy a lekváros üvegeket egészen addig fel kell-e fordítani, amíg kihűlnek. Én huszonöt éve főztem be utoljára lekvárt, akkor még pokrócban hűltek ki, de többektől hallottam ezt a felfordítós trükköt a tartósítószer nélküli cuccokhoz. Babám szerint nem, az anyja megerősíti (aki egyébként zselésítővel és tartósítóval főzi fél óra alatt), én nem ellenkezem. Majd kiderül. Belefér.
- Jó lesz ez így, hidd el.
- Legyen igazad, azt szeretném.
- És mi lesz hét év múlva?
- Halálosan szerelmes leszek beléd, mint egy ló...
- Akkor majd csak azt mondod minden reggel, hogy joga van kávét főzni, de amit főz, felhasználható ön ellen*.
Úgy nézem, az elkövetkező minimum öt évre megvan a humorforrás...
* update-elve
2 megjegyzés:
....de amit főz az felhasználható ön ellen! :)
:))) Ez most így jól jött reggelre :D:D
egyébként érdemes felfordítva hagyni kihűlésig és dunsztolni is érdemes. Az egésznek az a célja, hogy mennél lassabban hűljön ki, a fejjel lefelé fordítás pedig megakadályozza a hűlés közbeni levegő-beszívást, amivel csírák kerülhetnének még be, utólag megrontva a lekvárt. ( ezér' volt régen szalicil a tetején). :)
Megjegyzés küldése