Kettőszáznyolcvannégy

Pénteken ugyan még nem volt kész a tyúkudvar, ellenben hirdettek tyúkokat meg kacsákat, mit volt mit tenni, bevásároltunk belőlük. Vasárnap óta viszont szépen bekerített részen legelészhetnek.

Azóta volt két nagy körünk az Alföldre, nos, hiába csak három hónap a nyár itt minálunk, a következő autó légkondis lesz. Meg kényelmesebb. Mielőbb, mert ez kibírhatatlan. Én persze megtehetném, hogy ne menjek, de egyrészt szeretek odajárni, másrészt a babámmal akarok lenni. De a hatszáz kilométer kikészít, ötvenezer fokban, sehol árnyék, légkondi nincs, és olyan kényelmetlenek az ülések hosszú távon, hogy a végén már kirakom az ablakba "ez a mázsás súly, ez a kínzó fájdalom". Így viszont a prioritási listán előbbre ugrott az autócsere. Nem mintha lenne rá pénzünk, de a listát attól még rendezgethetjük, na.

Ma hajnalban ébredtem, ami az álmosságtól eltekintve jó volt, a hűvös miatt, jól meg is locsoltam a kertet. Alig végeztem, amikor arra eszméltem, hogy buli van a tyúkudvarban: négy öreg állt körül egy kacsát, aki mozdulatlanul feküdt a földön, és csipkedték. Kóstolgatták már régen is, gondoltunk is rá, hogy nem jó nekik együtt. De ez borzasztó látvány volt. A kacsának folyt a vére a szárnyából, a szeméből, és csak feküdt ott tehetetlenül. Azt hittem, kacsát ebédelünk, de amikor kihoztuk, láttuk, hogy mégis él.

Én még ilyet nem láttam, úgy csapkodták és tépték, mint a keselyűk a dögöt, ez meg csak feküdt.

Betadine-nal leápoltuk, a véneket meg bezártuk siralomházba. Most egész jól szaladgál a többiekkel.

Hétvégén végrehajtjuk az ítéletet a tyúkokon. (Ez ilyen "megérzik a vér szagát" című dolgok miatt muszáj.)

Szombat éjjel nagy vihar volt, nagy villámokkal. Ismét. Most szét is vágta az internetmodemet. Internet nélkül voltunk hétvégén. Hétfőn a szerviz kicserélte, akkor kiderült, hogy a központban is kiment valami. Megjavították. Majd estére kikapcsolták a tévét (persze Tim Roth közepén), kedden befizettem az Alföldön. Mire hazaértünk, visszakapcsolták, ellenben kikapcsolták a netet. Másnap ismét bementem, nem értették. (Ugyanis ez egy ilyen tévé, net, telefon hármas csomag.) Telefonáljak a hibabejelentésre. Még párszor hívtak telefonon, hogy oké-e, de még nem értem haza, erre kiküldték a szerelőket. Mire hazaértem, minden oké volt.

Hogy ne legyen egyszerű, a vezetékeshez kapott készülék közben elromlott, megjavították (egy másik szervizben), de így is rossz volt. Ma visszavittem, ott jó volt. Most ismét hibabejelentés jön a vonalra.

Kezdem már unni.

Mivel hétvége jön, ismét jön a lehűlés. Ez nektek rossz, hogy megint hétvégére, de nekem mindegy, mert ezt a hőséget már én sem bírom. Főleg, hogy ma ment a sparhelt, mert lekvárt főzünk be, nagy mennyiségben.

Én várom az esőt.