Imre bácsit és Imre nénit már ismered. Tudod, akik a szomszédban laknak. Nyugdíjasok. A régi világ emberei, akik képesek rádszólni, ha poros a bejárati ajtó. Imre néni karakánul terelgeti Imre bácsit a lakáson kívül. Imre bácsi a lakáson belül néha fütyül, néha nótát vagy klasszikus zenét hallgat, tanár volt. Néha meg kiosztja Imre nénit.
Előfordul, hogy fordítva van, és Imre néni osztja ki Imre bácsit. Ma is ez történt. Áthallatszott. Sírt is közben. Na mondom, most sír és úgy kiabál.
Azért ismerjük el, ennyi év házasság után még ekkora hév ha van két ember között, az nem olyan rossz.
Később bejön babám a szobába, kérdem, na mi újság. Azt feleli: - Még nincs vége. Most oktatja Imre néni Imre bácsit színelméletre.
Hagyok időt a poén második szintjére.
Nekem is kellett egy másodperc, pedig én tudtam, hogy Imre bácsi vak(te meg csak emlékszel, hogy a múltkor meséltem).
3 megjegyzés:
Hát, szeretlek olvasni, na. :)
Próbáltam rájönni, hogy mi az összefüggés a bejegyzés és a cím között... Most már egészen biztos vagyok abban, hogy nem kellene ilyen későn blogot olvasnom :)
:)))))
Megjegyzés küldése