Százötven

Most aztán nagyon elszántam magam, hogy jelentkezem tanulni valamely jeles főiskolára vagy egyetemre. Évek óta forgatom a fejemben, valahogy mindig elbaltáztam a dolgot. Egyik éven nem mentem el a felvételire. Másik éveken kcsúsztam a jelentkezési határidőből, olyan későn jutott eszembe. Tavaly is ez történt, két nappal előtte kezdtem el gondolkodni, két nap pedig nem volt elég, hogy rájöjjek, hogyan működik ma a felsőoktatás. Máig sem értem. Pontosabban ma délig. Egy kolléganőm ugyanis egy tegnapi sirámomat követően felajánlotta hogy segít beadni a jelentkezést. Nekem, aki arra sem tudott rájönni a felvi.hu-n, hogyan lehet szakra keresni (btw: nehezen), és itt hadd tegyem hozzá, végzettségem informatikus. Ezt még később is szeretném felemlegetni, jegyezzük meg. Miután felvilágosítottak, hogy nem kell felvételizni (pár éve azokat a szakokat keresem, ahol nem kell - itt kérdezném meg az illetékest, nem kéne egy rövidke tájékoztatót írni a rendszerről, hátha van még olyan elvetemült, aki utoljára húsz éve járt a felsőoktatás felé???).
Ma délben tehát indult a projekt. Rövidre fogom: a tegnap itthon kiválasztott 5 szak kikeresése, a regisztráció a felvi.hu-n több mint másfél órát vett igénybe, és ekkor még nem jutottunk el odáig, hogy a pontokat számoljunk. Épp nem működött a funkció. Mondjuk a dokumentumfeltöltés is negyedóra volt, és nem miattunk.
A projekt első eredménye: megtudtam, mit jelent az alapképzés és mit az osztatlan. Ne röhögj, évek óta nem jöttem rá, és senki nem árulta el. Az én ismereteim még a főiskolánál és egyetemnél járnak. Akkoriban szó sem volt osztatlan képzésről, meg mesterképzésről, és hasonló bohóságokról.
Jelenleg tehát úgy néz ki, összejön a jelentkezés. Drukkoljunk nekem.