Ötvenegy

Ott hagytuk abba, hogy még minden szép volt. Ez a közeljövőben sem változik, ám közben megérkeztünk a pihenőhöz.

A fogadósereg itt még nagyobb volt, mint táborhelyünkön. (Azt ismered, amikor a szúnyogok tüzet raknak és az öreg így szól: - Ez az ág túl vékony, hozz egy másikat. Olyan vastagot, mint a combom.)

Nem tudok elég költői túlzásba esni, hogy érzékeltessem számukat. Konkrétan nem láttam tőlük semmit, amikor fel akartam menni a kompra a babám után, aki egy szürkegémet fotózott. Nem volt más hátra, elmenekültem. Közben vehettem volna mézet is. Akár.

Ekkor már nem zuhogott úgy az eső, mint előtte.

A csapat időzött egy kicsit a helyi kocsmahivatalban. (Két órát, hallod! Abban a kocsmában, amiben csak fröccs van meg jégkrém!) Megnéztük az össze látnivalót. Értsd egy darab szürkegém, egy darab elhagyott komp, az egy mézárus tábla és ezermillió szúnyog. Utóbbiak egynek számítanak, mind egyformák.

Visszafelé jött a dolog nehezebb része, innen képek sincsenek. Egy hibája volt ugyanis az egész túrának: visszafelé kellett folyással szemben evezni. Volt öt átemelés (itt megérted, mit jelent Bős-Nagymaros), amit simán kibírsz, még ha olyan papírkutya is vagy, mint én, csak nem ennyi evezés után késő délután. Még szerencse, hogy nem volt olyan erős a sodrás (lásd még Bős-Nagymaros),de ha nincs a babám, hát engem lesodorhatott volna a víz Budapestig, az se érdekelt volna, annyira fájt a karom. Miközben sírtam a fájdalomtól, arra gondoltam, vajon kibírom-e, hogy hazaérjünk és felhívjuk a csontkovácsot, vagy egyszerűbb lenne mindkettőt tőből levágni. Ott helyben utóbbira voksoltam.

Közben kisütött a nap, a kislány is elkezdett mosolyogni.

Én meg fényképezni.

Annyi erőm volt csak, hogy bedőltem a sátorba egy csomag papírzsebkendővel, és bármennyire is fájt szívem, megkértem a babámat, hogy még akkor éjjel induljunk el. Nem haza, másnap keresztelőre voltunk hivatalosak. De nem lett volna erőm még egy vigyázállásban, ébren eltöltött éjszakához a sátorban egy ilyen nap után.

Mondanom sem kell, még kettőre tervezünk menni még a nyáron.

Normális vagyok?

(Nincsenek véletlenek, de éjjel vezetés közben Bős-Nagymarosról volt egy riportműsor...)