Mint az időjárás. Nemde? Azóta megünnepeltük az első mérföldkövét a projektnek (ne is mondd, sáfrányos kagylóleves a Toscanaban, meg ilyenek), meg egy beszélgetés, amin nem vaddisznó volt (habár hónapok óta nem az. velem nem), és ezen bírtam kérni egy méretes fizetésemelést (pedig nem terveztem, s aztán ráadásul nem is utasította el. bár még nem is hagyta jóvá), teljesen pozitív velem szemben (vajon akkor miért érezm mégis bizonytalanságban magam, nem értem), végre negatív lett a laborom, kiderült, hogy nem magas a vérnyomásom (orvosi értelemben, állítólag, de az én megszokott 90/60-amhoz sokallom a 140/90-et, most már csak a gerincemet kéne megnézetni, de leginkább lehetne már tavasz, méginkább nyár, napsütést akarok és meleget, és tangapapucsot meg vászonnadrágot. Meg vászonkalapot. Meg földszagot, meg halszagot, és mezítlábas fotózós sétákat. Meg időt. Meg lassabb ritmust. Megállásokat és rácsodálkozásokat.
Lehetőségeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése