Hetszaztizenharom

Mitol ez az onzo agresszio?

Honnan ered? Szinte nem mulik el nap, hogy ne latnek, hallanek, olvasnek ilyenrol.
Naponta vagjak emberek egymas fejehez, vagjak az enyemhez, sertodnek meg.
X haborog, hogy Y nem hallgatja meg.
Y felhaborodik, hogy X miert erolteti a beszelgetest.
A masik megsertodik, ha elmondjak neki, hogy egy temarol nem akarnak beszelni.
A harmadik nem erti, hogy miert mondanak nemet neki, hiszen dehiszen.

Nem akarok en itt mindenfele jogi dumaba belemenni, hogy onrendelkezes meg ilyesmi, mert azert az melyebb, csak nem ertem, hogy miert nem lehet elfogadni, hogy en igy es igy dontottem?
Miert kell agresszivan meggyozni akarni, sajat kepmasra faragni, haborogni?

Es ha nem akarok bizonyos dolgokat olvasni, akkor “kulonleges hopehely” vagyok, kizarolag a szo gunyoros ertelmeben.
Anelkul, hogy tudna, mit es miert, no nem mintha szamitana.

Vadidegen emberek valami teljesen homalyos oknal fogva jogot formalnak arra, hogy negligaljak a donteseinket.