Hétszáz

Jövő pénteken az utolsó államvizsga. És akkor vége.
Remélem, nem cseszem el, mert már nagyon fáradt vagyok. Még a tanulás is szarul megy.
Mindegy, csak sikerüljön, a szám nem számít, már nem módosít a diploma értékelésén.

Fura lesz. Gyakorlatilag az elmúlt öt évben meghatározta az egyetem az életemet.
Tartoztam valahova. Volt ritmus. Volt dolgom.
Fura lesz nélküle.

Babám: - Aztán jövő szombaton úgy ébredsz, hogy délben már nem tudsz mihez kezdeni magaddal. Én meg leshetek, hogy miket találsz ki, én meg segíthetek.
Én: - Te ismersz :D
Babám: - Én* fogom keresni, hova iskolázzalak be :D Eddig néhány hajnali keléssel megvolt a nyugalmam, most meg majd lesek csak, mit találsz ki :D


*Azzal szoktam cukkolni, hogy hova iratkozzak utána, mediátorira vagy szakjogászira :D