Hatszáznyolcvanhárom

Tegnapelőtt megtörte a hetek óta tartó 35-40 fokos hőséget egy vihar.
Szele.
Annyit azért elért, hogy elment az áram.
Bejelentettük.
Négy óra múlva ismét.
Nem is tudtak az előző bejelentésről.
Közben az 54-ből a nénike háromszor kiabált be az ablakon, hogy mi újság, mert nem tudja felhívni az Eont.
A négy óra alatt mi sem. Mintha az első bejelentés után letiltották volna a számot.
Az én telefonom meg lemerült.
A vonalas akkor sem működik, ha van áram. Az egy másik cég. Arról sincs jobb véleményem.
Másnap tízkor csinálták meg, ígéretük ellenére, hogy éjjel.
Viszont öt év óta szépirodalmat olvastam este. Gyertya és fejlámpa mellett. A petróleumlámpából kifogyott a petróleum.
Mondjuk megremegett a kezem a Btk kommentár előtt, de legyőztem.
Nem is tudtam letenni A marsit. Nem tudom, meddig voltam fenn, de kiolvastam.