Hatszázhatvanhat

Mostanában sokat gondolok a barátnőm lányára, aki az utolsó egyetemi éveiben átlátszóvá vált, hatalmas fekete karikákkal a szemei alatt. Gyakorlatilag teljesen ki vagyok merülve. Már negyedszer szervezem át a vizsgáimat. Pedig olyan jól indult, karácsony előtt lenyomtam négyet, diadalmenet volt. Aztán valami eltörött, és mindenhez dupla, tripla energia kell. Eddig is küzdöttem a közigazgatási joggal, de most tétje van, egy félév múlik rajta, és ettől olyan stressz van rajtam, amit nem tudok kezelni. Hogy jaj, ha nem sikerül, jaj ha nem tudok iv-zni (nem lesz hely a vizsgára, és nem bővítenek, mert szemetek), hogy jaj akkor plusz egy félév, amit nagyon nem akarok. Nem tudok átlépni rajta, nem tudok tanulni, nem tudok aludni. Nem tudom, hogy kéne kezelni, de ez így visszahúz.