Hatszázharminchárom

Rohannak a napok, egyik nap még hétfő van, a másikon meg már megint péntek. Nem rossz ez, mert így a szar is hamar elmúlik, csak így meg gyorsabban telik az élet, amit még vele akarok tölteni. A lakást apránként belülről kezdtük el. annyira apránként, hogy az egyik ajtót már elkezdtem lehőlégfúrózni, jó vastag festékréteg, de egy szép ajtó rejtezik alatta, meg lett hozzá csiszológép is, meg ilyen háziszerszámok, mert elegünk lett a kölcsönkérésből meg a kölcsönadóból, és közben jól átkitaláltuk a konyhát. Mert azt mondja, te, én reggel a fürdőben gondolkodtam, hogy akarod ide ezt a földig ajtót, és ugyan jóféle szigeteltek vannak már, de szerintem te fázni fogsz, mert amúgy mindig fázol, és ennek nincsen olyan jó hőérzete, és akkor én végiggondoltam, hogy valóban, egy évben kilenc hónapot fázom, rosszabbakban tízet, és akkor legyen csak egy jó kis ablak, és akkor megvalósul az az álmom, hogy ott lesz a  konyhapult, és mosogatás közben bentről nézhetem ahogyan a rigók esznek kinn a fán, a kotyák megnéznek befele. Ráadásul így sokkal több hely marad a másik oldalon, elfér a két régiszekrény, és akkor még kitaláltam hozzá, hogy akkor a kiskemence/épített sparhelt jöhet a gáztűzhely helyére, és akkor a kemence lebontásakor nem kell a másik kéménnyel vacakolni (és nem függ a kemence lebontásától a konyhapult, mert az elég nagy költség), mert itt van a cserépkályha kéménye, és abba bele lehet kötni, és akkor ebben jól meg is nyugodtam, ez már olyan változatnak tűnik, amibe minden részletelképzelés belefér. És nem utolsósorban anélkül el lehet kezdeni a konyhapultot létrehozni, hogy a kemence elbontására kéne várni, plusz könnyű lesz a vezetékezés, mert alatta pince van. Most már csak azt kéne jól kitalálni/eldönteni, hogy maradjunk az épített pultnál, vagy vigyünk bele egy kis indusztriált, fémlábak meg ilyenek, mert azt mondja, hogy a naaagy konyhaasztalom, aminél az a vágyam, hogy rettentő vastag és nehéz tömör fából legyen (én nem tudom, honnan van ez bennem, sose volt nekünk ilyen, de valahogy olyan alapvetőnek érzem és valamiféle meleg biztonságérzet kapcsolódik hozzá - egy konyhaasztalhoz...? ki érti..), szerinte igen jól nézne ki, ha valami acélprofilokból lenne a lába, az jó stabil. Lehet, hogy acélgerendát mondott, én nem értek hozzá, majd kijavít.
Tegnap elintéztem a születési anyakönyvi kivonatot, és tényleg, simán ment, anyám már el is hozta, jelentette smsben. Nem mondtam neki, mihez kell, de a meghatalmazásban benne volt, mert így ingyenesen adták, és azért este elképzeltem az arcát, amikor a hivatalban rákérdeznek, de mindegy, mert mindenféleképpen csak aktus lesz, nem szertartás, és nem akarunk senkit oda meg semmi felhajtást, nem csak a pénz miatt, hanem nincs kedvünk és időnk ilyesmihez.
Szintén tegnap láttam egy lómentési felhívást, fel is hívtam őket, és most komolyan gondolkodunk rajta, úgyis volt egy vágygondolat, hogy legyen ló, csak még nem tudom, mivel járna ez, helye lenne, a kecskék közt nem is unatkozna, mondjuk annyit eszik, mint egy tehén, de hát tehenet nem kell menteni, sajnos, most a babám még konzultál a lótartós ismerősökkel, és ha pozitív, akkor lehet, hogy hétvégén megnézzük őket.
Elkészült az évfolyamdolgozatom, a kedvenc tanaram  kicsit lassan válaszolt, viszont csak két formai megjegyzése volt hozzá, így eléggé elégedett vagyok magammal. Nem lélegezhetek fel, mert mindjárt vizsgaidőszak.
A Lola meggyógyult, és egyúttal begyógyult a lakásba, téli szőre kihullott, úgyhogy a telet benn tölti, amit egyikünk sem bán, mert amúgy is olyan kis hozzánknőtt kotya, de most még szorosabb lett ez. A Móric meg hatalmas lett, már akkora, mint a Zizi, és olyan okos, mint ez a két vadász együtt, pedig töredékét sem tudok vele foglalkozni, amit a két fehérnek hosszas gyakorlás után tanítottam meg, labdavisszahozás, idejövés, ilyesmik, azt ő négy-öt gyakorlás után simán csinálja. Csak ne lenne a fekete és már elég hosszú szőre olyan koszos, ez hihetetlen, alig győzök kezet mosni. A macskanépség még megvan, a pajtában elvannak, folyton éhesek, és még ilyet nem értem, a kismacska sokat jön előre, maximum a baromfiudvarig, ott elvan a tyúkok között, velük eszik, velük iszik, most kicsit fosik, mert tegnap benyalt az olajból, amivel a tyúkok lábát kezeltük le lábatka ellen.
Ezek meg itt a plusz kosztosok (mozog, mert a Móric folyton lökdösött):