na akkor legyen hosszú

Péntek reggelre felhúztam a telefont, felkeltem hajnalban, hogy mindent rendben hagyjak itthon, meg megfőzzek két napra, hogy a babám ne haljon éhen. Még hajnalabban arra ébredek, hogy csörög a telefonja, aztán visszafekszik. Utólag kiderült, hogy ez négykor volt. Hatkor én is kimászok, előbb nem érdemes, mert úgysem látok semmit a pajtában, még nincs villany. Hulla sötét mindenhol. Se a mosógépet nem tudom elindítani, de mosogatni nem látok, de főleg NINCS KÁVÉ! Meggyújtom a gyertyákat, a telefon fénynél elkeresem az eonos számlát, hátha van rajta telefonszám, felhívom, bejelentem, de már tudták. Délelőttre ígérik a javítást. ő nem tud dolgozni, én még mindig nem látok semmit. Kávé helyett kólát iszom. Fölteszem a húslevest, beteszem a kecskét a sütőbe, fél nyolckor nekiállok etetni, nagyjából ekkor jön meg az áram. Krumplit főzök, petrezselymet aprítok, körözöttet csinálok. A kenyér előző este megsült.
A többi szokásos, az egyetemen nincs fűtés, de szellőzés sem, az ajtón dől be a hideg, én fázom, mert konnektor csak az ajtónál van. A barátaimnál alszom, végighallgatom este (mint mindig) miért szar a világ, ki miért hibás, mit miért nem lehet megcsinálni, és úgy egyáltalán. azt nem mondják, hogy nekem biztos szerencsém van (ami igaz, de akkor is kiütést kapok tőle), de azt igen, hogy ki nem szarja le, hogy dr. leszek.
Mikor mondom nagy szünet után, hogy: ÉN, akkor hirtelen csönd lesz.
Nagy csönd.
Hideg van náluk, az éjjel 13 fokos, és nyitva náluk az ablak, fél órát azzal töltök az ágyban, hogy ne reszkessek. A reggeli kávé másnapos, a hűtőben levő tej csak utánzat, én visszamegyek az egyetemre tovább fázni. Délután hazarohanok, a babám a szüleinél fát pakol, csak fél óra, mondta, mikor felhívom, már csak háromnegyed óra,  majd este hétkor jön haza. Közben meggyújtom a cserépkályhát, dől a füst. SZELLŐZTETNEM KELL.
Mikor végre begyullad, beülök egy kád forró vízbe.
Másnap vasárnap.
Ha vasárnap van, pihenünk. Igaze. Úgyhogy elhatároztuk, hogy állatbegyűjtő körútra megyünk
Aztán kiderült, hogy a babámnak még mindig nem jött meg a bankkártyája, így nincs készpénz.
Aztán nem sikerült kölcsönkérnie az állatszállító autót, tehát kecskéért sem tudunk menni, mert nem bírja el a zsuzsi a cserébe viendő kukoricát. Mindezek után mégis elindulunk, visszük a kukorica felét, és a Lolával utazunk vagy 300 km-t csak úgy. Délután háromkor hazaérünk, van még idő etetésig, nekiállunk kecskét körmözni.
11 kecske, közte egy majd 100 kilós bak. Aztán etetés, motormosás, és este hét lett. Milyen jó kis hogy pihenős vasárnap. Még szerencse, hogy megfőztem péntek reggel.