Hatszáztizenhat

Visszaolvastam tegnap a régi naplómat. Hogy én milyen kis lepke voltam...
Most meg olyanok történnek, hogy
- nézd már, szegény kis mókus, elütötte valaki
- visszatolassak? levágjuk a farkát?
- igen!
és akkor visszatolat a kanyarban, és bicskát keresünk, és nejlont, és kesztyűt, és levágja, és otthon nekem kell megfogni fogóval a csontot kihúzni belőle, és kimossa és fertőtleníti, és most ott szárad a szilvafán, és közben annyit nevetünk, és én arra gondolok, hogy mennyire összeillünk és már többé nem leszek lepke.