Ötszázkilencvennyolc

A Gizi beteg. Nagyon beteg. Köhögcsélt már egy ideje, de azt mindenki csinálja, és az állatorvos se tudott mit kezdeni vele.
De pár napja elkezdett fosni. Meg feküdni. Eltűnt belőle a hév. A Giziből, aki alig több mint egy hete még helyből átugrotta a karámot.
Tegnap reggel már csak folyt belőle, nem evett, nem ivott. Kihívtam az állatorvost, de csak a helyettese ért rá. Két lépésről beadott neki két injekciót, és kért ötezret.
A Gizi estére már nem tudott felállni, bár ma délben már magától ivott, nem kellett fecskendőből itatni. Úgyhogy ma kihívtam A Mi Állatorvosunkat. Megtapogatta, meghőmérőzte, meghallgatta, belenézett szájába-orrába. Adott jó pár injekciót. A diagnózis tüdőtágulás. Nem tudni, mitől.
Holnap újra jön. Ha addig megmarad, akkor talán megmarad.
A Gizi vemhes.....