Ötszázhetvenöt

Ma végre elvitték az összes meghirdetett kecskét. Egyesével valahogy nem volt kereslet. Igaz, egyben olcsóbbért kínáltam.
Most megkönnyebbülés van, mert nem aggódom a legelőterület miatt, kevesebb takarmány kell, nem kell a Sanyit külön kötni, ilyesmik. De ahogy vittem ki ölben a legkisebbiket, valahogy belesajdult a szívem...

1 megjegyzés:

Zsofia írta...

Átérzem....én a madárkákkal voltam pont így :)