Ötszázötvenegy

Azt mondják az okos emberek, hogy farkasordító hideg meg nagy hó, és hogy olyan lesz a következő két hét, mint 1987-ben.
Én csak azt szeretném elmesélni, hogy mi volt 1987-ben:
Február volt, nagyon sokat esett a hó. A városban, ahol születtem, másfél méteres volt. az útról lehetetlen volt eltakarítani. A buszok egy ideig jártak, de aztán nem. Az emberek az úttesten közlekedtek, mert a járdán nem lehetett. személyes élményem, hogy éppen a főiskolára kellett volna mennem konzultációra a dékánnal, mit sem sejtve lementem a buszmegállóba. Fél óra múlva, már elég türelmetlenül, feltűnt, hogy nemcsak a busz nem jön, de autók sem járnak, és az emberek az úttesten közlekednek. Telefon nem volt, így elmentem a boltba, hogy felhívjam a dékánt. Azt felelte, hogy ő is bement a város másik végéből gyalog, tegyem én is azt. Hívtam taxit, azok sem közlekedtek. Válaszul vettem egy csomag fagyasztott szilvát, és hazamentem. Otthon hallottam rádióban, hogy az van, amit tapasztaltam (jókor).
Este a tévé mutatta, hogy falun kétméteres a hó, és tankokkal hordják a tejet és kenyeret. És viszik a városba a szülő asszonyokat.

Az a maximum 30 centi hó, amit most jósolnak (keletre, mert ide nyugatra max. 10 centit), nemcsak megvolt már tavaly december negyedikén (40 centi), hanem a mínusz 17 fok is eddig minden télen megvolt, tudom, mert minden télen elfagytak a fügék, amik mínusz 15 fokig bírják.

Szóval nem kell beszarni.