Ötszázharmincnégy

Büntetőjog négyes, meglehetősen elégedett vagyok.
Utána anyámnál ebédeltünk. Nem nagyon tudom még ezt feldolgozni, de hát ez az én dolgom. Valami mosdócsapteleppel meg higanygőzös lámpával távoztunk, előtte visszautasítottunk egy arckrémet és egy tuját a valakinek a sírjáról. Megtekinthettem a melanómái helyét, meg a bennmaradt varratdarabot, továbbá fényképen a férje vakbelét.
Tőlem egyik sem kérdezte, hogy vagyok, mint vagyok. Karácsonyra sem hívott. Megtudtam tőle, hogy az apám kórházban van (információ útja: féltesóim->;gyerekem->;anyám). Nekem senki sem szólt, fiúvonalon ment az infó. Én pedig csak lány vagyok.

- Én nem értem, Vörös István szerint a siker titka a család.... - mondta a babám hazafelé.