Baromfi egyszeregy

El kellett döntenünk, hogy a baromfi-állomány növelését hogyan oldjuk meg. Mivel volt ez a kölcsön keltetőgép, próbáltuk és beleszerettünk. Csak hát a második turnusnál világoaaág vált, hogy ez a gép nem éppen tökéletes. Mindenféle matekolás nélkül világos, hogy olcsóbb, ha magunk keltetünk mindenféle állatot, ahelyett, hogy drága pénzen vennénk az előnevelt lényeket. Beruháztunk egy új keltetőre, a kölcsöngép pedig megfelel bújtatónak, ráadásul a két gép egyidejű használatával nem kell aggódva kipakolni a tojásokat egy-egy kelés után, hogy kitisztítsuk a gépet. Egyszerűen kelésre áttesszük a régibe őket.

Most a helyzet az, szépen megvettük a szükségeseket, volt, ahol felesbe keltetünk, volt ahol ajándékba kaptuk őket (ilyen helyen élünk), és hogy holnaputánra várjuk az első adag gyöngytyúkot, három nap múlva a többit, és sorban jönnek a kacsák, futókacsák, libák és itáliai tyúkok. Az egyik helyen ajándékba kaptunk a gyöngytyúk tojások mellé pár darab fácánt is, ők holnap bújnak. Ha mind végeztek, még beteszünk egy jó nagy adag sima tyúkot (itthoni termés), és elvileg idénre ennyi.

Az úgy van, hogy a legrövidebb idő alatt (21 nap) a sima tyúkok kelnek, a gyöngytyúknak 28 nap kell. Ehhez képest az egyik gyöngytyúk tojás egy hete elkezdett csiporogni, majd szépen fél nap alatt ki is bújt. A fene se értette.

Baromfis fórumokon konzultálva arra jutottunk, hogy keveredés van, ahonnan ezt kaptuk, ott voltak hasonló méretű tojásokat tojó törpefélék is, és ez véletlenül közé keveredett.

Pityike egy hete egyedül van, hangosan kiabál, belemászik a kezembe, olyankor elhallgat, ha leteszem, kiabál. Tisztára, mint egy gyerek.