Énnekem van egy elméletem.
Szerintem úgy működik a világ, hogy állandó egyensúly van benne. Minden téren. Minden szinten.
Egyénileg is. Ha te jó ember vagy, és jó dolgokat teszel, akkor veled is jó dolgok történnek.
Ha rossz ember vagy és rossz dolgokat teszel, akkor veled is rossz dolgok fognak történni.
És az univerzum nem könnyíti meg a dolgodat, nem ám úgy van az, hogy eltapostál egy békát, és másnap téged is eltaposnak.
Hanem úgy van, hogy nem tudhatod, mikor történik veled a kiegyenlítés, és nem tudod, hogyan. És itt van a szopás: ugyanis ha nem tudod mikor és hogyan bűnhődtél bizonyos dolgokért, akkor nem tudsz tanulni belőle.
És vannak nem csak sorsdöntő példák is, hanem aprópicikicsi dolgok is, és hívhatnánk karmának is, de ez szerintem nem az, mert én találtam ki, és egyre csak látom-látom, ahogyan működik. és minden rossz dolognál arra gondolok, hogy ennek azért kell így történnie, mert valami jó dolog csak így tud eljutni hozzám.
Mert igazából élni jó.
2 megjegyzés:
Igen. Valami ilyesféle. Vagy pontosan az.
Kiegészíthetem? Van úgy, hogy azért történik valakivel "rossz", hogy másvalaki tanuljon belőle. Szóval nem csak egyénre vonatkoztatva, hanem kölcsönhatásaiban, sőt! egészen összetett kölcsönhatásaiban is működik ez a dolog.
Ebben én is nagyon hiszek, és nagyon oda kell figyelni, ha igazán tanulni akarunk a hibáinkból...
Megjegyzés küldése