A pénztárnál leszámlázza a 265 forintot, mondom, nemoda, ez 199! Én persze képes vagyok a vevőszolgálaton reklamálni kétszer 66 forintért, vagyis nem azért, hanem az elvért. Nagyon készségesen elrohan, hozza a címkét, 265 forint, nézem a vonalkódot, stimmel. én meg vagyok győződve, hogy jól néztem össze a vonalkódot és a gesztenyét, de azért megadóan megköszönöm és eljövök. Rábízom a babámra a kocsit "megint veszekedsz velük?" kérdezi, "nem veszekszem, csak nekem van igazam". Bekommandózok, leszerelem a címkét, megyek vissza a vevőszolgálatra, hogy bocsi, önállósítottam magam, itt a címke, amit én néztem. Valóban, leteremti a polcrendezőket, hogy rumli van, közben kétszer elnézést kér. Vissza a vevőszolgálati pulthoz, tanácskozás, nem hallom (jó pont, nem kell a vevőnek belső problémákat hallania), bólogatnak, visszáruznak, mittomén, csomó papír, szkennelés. Közben még négy elnézést. Kifizetik a 132 forintot, kapok mínuszos számlát, még egy elnézést, egy másik kolléga nyújt egy papírt "alá kell valamit írnom?", "nem, ez az öné".
Kinn megnézem, 200 forintos vásárlási utalvány és egy A4-es, nagyon szépen megfogalmazott elnézést kérő levél. Tetszik. Nem a pénz, az elv.
Azt hiszem, új igazgatója van a sárvári teszkónak.
update: az egész teszkónak új vezérigazgatója van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése