Katasztrófafilmeset álmodtam. Nem úgy, hanem minden katasztrófa volt benne. Azt gondoltam álmomban, ilyen szerencsétlen már én sem lehetek. A vége az volt, hogy beomlott a sparhelt teteje, majd a kórházba mentünk a babámmal, és ott olt az összes ismert standupos srác, a KAP-nak valami beleállt a fejébe, a székeken fekve várta, hogy behívják; az anyám meglátogatott, abban sem volt köszönet; a Lola eltűnt, miután szétmarcangolták egymást egy foltos bulldoggal.
Én nem csodálkozom tulajdonképpen, a valóságban karácsony előtt leesett a kályhacső, a Lola épphogy elugrott, egy másik nap hatalmas csattanással elrepedt a kályha, de ezt csak pár nap múlva vettük észre, akkor kaptunk kölcsön egyet, a Lola folyton a harmadik szomszédban csatangol, én sikítva hisztizek ilyenkor, hogy egyszer agyoncsapják.
Egyébként hivatalosan is megkezdtük a ház felújítását: hétvégén leszigetel
tükte a kamra tetejét. Reggelenként már 15 fokban szeánszozunk, nem hatban, és estére úgy is felmegy 20 fokra, hogy nem kell ventillátorral átkergetni a meleget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése