Azért a Lolát elvittük orvoshoz, megkapta az oltást, megnézték ultrahanggal, nincs cisztája meg ilyenek, enyhe álterhességi tünetei vannak, kezelést nem igényel.
A tyúkocska meg reggelre meghalt.
Négyszázhat
Este már éreztem, mint legtöbbször középidőben, de nem tűnt vészesnek, nem is vettem be rá gyógyszert. Éjszaka arra ébredtem, hogy valami tüzes, égető és szúró dolog van a testemben, felültem, hogy keressek egy Nospát, de alig tudtam ülni, azt éreztem, hogy mindjárt meghalok, és még jó ideig szipogtam, meg hiperventilláltam, amíg nem hatott a gyógyszer. Reggelre kelve, mint akin átment egy vonat, és azóta is. Az az érdekes, hogy most néha eltűnik az izmaimból az a feszülő remegés, ami minden napomat megkeseríti; nem tudni, mitől, hiszen a Nospa ezekre az izmokra nem hat, fura ez. Mindemellett rettentő fáradt és széttört vagyok, a tanulásnak sem bírtam nekikezdeni, pedig mára terveztem.
2 megjegyzés:
a tyúkocskát nagyon sajnálom, te meg fel fogsz épülni hamar. ha elvégzed az egyetemet te leszel az első és az egyetlen ügyvédbarátnőm!:)
Sajnálom a tyúkocskát, de örülök, hogy Lolának nincs komoly baja.
Te pedig meggyógyulsz (izé, ez nem olyan akaromos, hanem nagyon kívánom).
Megjegyzés küldése