Négyszáz

Ma nálunk járt az anzsalka, és hozott szaloncukrot, meg sütiből formázott lolafejet, még a foltocskája is ki van formálva, a kávéfoltos képeslap nem jött vele (szmájli).

Amúgy ez a nap nem pozitív kisugárzásával vonul be életünk történelmébe.

Az alaphangulatom megvan: holnapután alkotmánytörténet vizsga, és lófaszt se tudok.

Kezdte azzal, hogy a sparhelt végleg begyújthatatlan lett, annyira füstölt, végül teli kellett öntögetnem vízzel, hogy elaludjon. Órákig szellőztettem a hidegben. Ez mondjuk viszonylagos, az elmúlt két naphoz képest nem hideg. Tízszer vágtam ki a macskát. Azt hitte, szokás lett a bejövetelből (a hideg miatt).

Folytatta azzal, hogy a szobában a kályhacső szétesett. Meg is ijedtünk, meg csupa korom lett minden.

Majd kipucoltuk a sparheltet. Ez jó.

A kezem már nagyon fáj, annyit írtam vele. Hozzáteszem, nem fogok végezni a tételekkel.

Visszatérve a mai naphoz: az előbb beszakadt a szekrény teteje.

Úgyhogy most lefekszünk inkább.