Háromszázkilencvenhat

A kotya újabban néha nyüfögve néz a mennyezetre, én ilyenkor azt képzelem, hall valamit, amit én nem.

Akkor is szokott ilyet, amikor babám fenn van a padláson, de akkor azon is nyüszög, hogy nem tud utána menni.

Mondogatom neki, hogy most nincs fenn, nézd csak - biztosan érti, persze- de csak tovább nyüszög.

Minap annyira erősködtem, hogy végül felvittem a padlásra, nézzen körül.

Azon túl, hogy nyilván nem volt fenn még egy fia egér sem és csupa por lett a kutya,

oda is szart a közepére.

Gyakorlatilag felvittem a kutyát a padlásra szarni.