Háromszázhatvanöt

Akartunk onlány lenni, de nem volt wifi a kórházban.
Csodálatos napnak indult. Sütött a nap, és órákat tudtam kinn lenni a kertben, hogy lelapozzam a kerítéslábakat. Azt nem tudom leírni, milyen érzés volt. a koty a macskák, a baromfiak tekeregtek köröttem, csak a természet csendje, a háttérben halkan zűgott egy fűnyíró, madárcsicsergés, repkedő rovarok, a napfényben csillogó ökörnyálak..néha csak ültem pihenésképpen, és kikapcsoltam az agyamat. Folytatódhatott volna úgy, hogy finom ebéd után jó sokat tanultam.
De sütőtökkrémleves csináltam, és gyorsan akartam. Ahogy szoktam. Csak egyelőre kényelmetlen még a konyha elrendezése, és ezt nem tudom kezelni. Mert majd én megoldom. Rá is fröccsent a bal kezemre turmixolás közben. Gyorsan leraktam, lemostam hideg vízzel, de már elég ideges lehettem, és gyorsan be akartam fejezni. Akkor ráfröccsent a jobb kezemre, nem akartam eldobni a turmixot a földre, csak leráztam a forró cuccot, és gyorsan letöröltem a nadrágomba, hogy ne égessen annyira. Pár perc múlva eléggé elkezdett fájni, akkor lehűtöttem, egyre jobban fájt, megvizeztem egy konyharuhát, azt tettem rá.
Jött a babám, hogy csomagoljak a szüleinek sült tököt, de arra már nem voltam képes, hát mutassam, és én mutattam.
Hát eléggé meg volt gyűrődve a bőröm, és nemigen esett jól.
Menjünk a patikába, nem volt nyitva, de mire hazaértünk, már el voltam kenődve a fájdalomtól, így ellenkezés helyett rábólintottam, hogy menjünk kórházba, bár lövésem sem volt, mit tudnak többet tenni, mint mi itthon, de reménykedtem valamiben.
Addigra már eléggé égetett, és jólesett a kapott jégzselé és jégkenőcs, és menetközben már elég látványosan szenvedtem. A sürgősségi lenyűgözően nemzetközi szintű kinézetű, tiszta Vészhelyzet, de méginkább. A várakozási idő nem annyira, másfél órát veszkődtünk, mire bejutottunk és akkor jött a feketeleves, lenyúzták az égett bőrt egy gyerektenyérnyi részen, és kaptam jó hűvös krémet meg tetanuszoltást.
Voltak vicces részek, amikor ketten gyömöszkölődtünk a női mosdóban, mert sürgősen pisilnem kellett, meg a vérző fejű cigánygyerek, aki bekopogtatta a nőjét, hogy mikor kerül már sorra, majd a végén a lány eltűnt, ezért a csávó is lelépett, na ennyire volt nagy a baja, a (nem) törött ujjú de folyton pattogó és kiabáló kiskölyök, akinek az anyja a "kussoljál már" helyett csak annyit gügyögött folyton "mindjárt mondják a kis nevedet". Közben szórakoztatott, hogy fokhagymával és csípős paprikával szeretné legközelebb a pirított husit.
Azt is megtudtuk, hogy focizni, motorozni, kutyázni veszélyes.
Na meg főzni.