Háromszázötvenkettő

A szülővárosomba járok egyetemre. Ez nem volt túl jó ötlet, de ez volt legközelebb és olcsó(bb). Nem bírom elviselni a várost. De a cél lebeg a szemem előtt.

De ma voltam ügyintézni a bíróságon (eredménytelenül), és hányingerem volt végig. Már a várostáblától kezdve. Nem képletesen, testileg éreztem.

Egy dolgot sajnálok, egyetlenegyet: a hentesemet. Ma bevásároltunk nála mellékesen. Minden természetes, normális, a hentes kedves, közvetlen és vicces, mint mindig, a szalonnák nincsenek felvizezve, a préssajt lenyűgöző, a friss bőrös oldalas meg már sül a sütőben.

De az átlagon felüli tisztaságra csak ma figyeltem fel.

El vagyok varázsolva.