Háromszáznegyvenöt

Mindenki azzal jött, hogy jaj majd a római jog. Nekik üzenem, hogy a római jog úgy tűnik, piti, és nem azért, mert, hanem mert, ott mindent nulláról kell megtanulni, az meg nem probléma, hiszen ezért jöttem,

deviszont az államtörténet, na az szopás lesz, mert az az a történelem, amivel mindig is hadilábon álltam. A sokkom, amit az okozott, hogy elő kell vennem a középiskolai könyveket (még jó, hogy pár éve megvettem mindent jajholvanapadláson) nagyjából mostra múlt el, mert ezzel legalább érzem, hogy van kihívás a dologban.

Persze azt tervezem, hogy summa cum laude (neröhögj, kellenek célok) végzek*, és persze lehetséges, hogy nem sikerül, és örülni fogok, ha egyáltalán,

és beszélgettem sokakkal a két nap alatt, többféle hozzáállás van,

van, aki túlélésre játszik mert a kettes és az ötös között nincs különbség, csak árnyalatnyi,

van, aki egyik tárgyból elsős, másikból másodikos, a harmadikból harmadikos mert elkéstem a vizsgáról és az a szemét tanár megbuktatott,

és van, aki láttam, hogy milyen szépen jegyzetelsz, elkérhetem,

és van, aki unatkozik az órán, beszélget és olvasgat,

én meg minden percét imádtam, minden szót ittam, én amúgy is információ- és tudásfüggő vagyok,

és szerintem csak így érdemes.

*Ha nem jön össze, azért majd ne mondjátok, pedig mekkora arcom volt az elején. Jó, köszi?