Háromszázhatvanegy

Elindultunk a Júdás-napi vásárba, örülve, hogy most nem pont vásárkor üres a pénztárca, de tegnap volt. Vettünk egy cipőt, de nem bőr volt, úgyhogy nem vettünk. Lásd kontraproduktív értékesítés "-ajánlok ehhez a cipőhöz egy vízállósító sprét, mert a műbőr be fog ázni, - miii, nem bőr...?? akkor a cipő sem kell."

Aztán inkább nekiálltunk kipucolni a kertet, mert jövő hétre megrendelte a trágyát, lásd "legalább hamar végzünk, szerintem két és fél óra alatt megvan".

Most jöttünk be, csak mondom.

Szóval először is megkerestünk egy barna tyúkocskát, először nem találtuk, akkor kivert a víz, és már a Bermuda-háromszöget vizionáltam, de végül a Béla kútja mögé volt bebújva kapirgálni, majd kiszedtük a paradicsomnak állított kereteket, az elszáradt paradicsomokat, tökmaradványokat, uborkahálót, leszedtük a kelbimbót, felszedtük az őszi sárgarépát, már amit érdemes, ugyanis hosszabb és melegebb vénasszonyok nyarára számítottunk, a fehérrépa a fasorba' se volt még, átültettük a bennmaradt gumókból kikelt íriszeket az előkertbe, elültettük a tulipánhagymákat, kiszedtük a kis szilvafát meg a kis almafát, hogy lehessen tőle szántani, csak az almafára tudtam meggyőzni, hogy ültessük ki előre, a kis iskolából kiszedtük a babért meg a fagyálló citromot, beraktam őket cserépbe, mert nem tudtam eldönteni, hova kerüljenek, a két kis fügét meg szintén kitettük az előkertbe a többiek mellé, aztán amíg vágott egy kis fát, elkezdtem összegereblézni a diófaleveleket csak hogy csináljak valamit, akkor azt összeszedte és rátette a tűzre, és végre sikerült meggyújtania, amivel én előtte többször hiába próbálkoztam, és akkor elkezdtünk bevonulni, kereste a telefonját, addig őriztem a tüzet, nehogy rászálljon egy parázs a szalmakazalra, és akkor kihozta a telefonomat, hogy csörgessem meg, mert nem találja.
Ott csörgött a tűz közepén.
Még jó, hogy sikerült meggyújtani.

*Nokia, úgyhogy működik, el is küldöm nekik a történetet.