Háromszázharmincnégy

A frusztráció hivatalos, pszichoanalitikus definíciója: az az érzés, amelyet egy célirányos cselekedet meghiúsulásakor, illetve valamely várt jutalom elmaradásakor érzünk.

Frusztráció a gyakorlatban:
Megrendeled a fát télire, öt köbméter, kályhakész (apró darabok, nem kell vágni, fűrészelni, általában parkettagyártási maradékok) formában, akácból.
Hetente szólsz rá a zemberre, hogy mikor hozza.
Amikor megérkezik, látod, hogy négy köbmétert hozott, egy része pont olyan hosszú, hogy egyik kályhába sem fér be fűrészelés nélkül, és tölgyfa, és vizes.
Megáll a kert közepén és azt mondja, ha nem tetszik, visszaviszi.
És te nem mondhatod, hogy vigye a francba, mert már késő bárhonnan is rendelni.
Na ez a frusztráció.

Az már csak hab a tortán, hogy az istálló ajtajába borította le, a másik oldalon majdnem ráborítja a fügefára, és mindenáron el akarja vinni a kutyádat, mert ő elaltatta a sajátjait, és különben is azok különbek voltak, mert röptükben kapták el a verebet.
Csak az tart vissza, hogy orrba ne nyomd, hogy jó nevelést kaptál.

Nincsenek megjegyzések: