Kettőszázkilencvenöt

Először csak a víz vert le mindenhol, majd elkezdtem szédülni. Gondoltam, hőhullám, bár annál szarabb volt, de azért nekiálltam a kerti kesztyűt lepucolni a kádban. Amíg belehajolva veszkődtem, a kotya kinn nekiállt bőszen ugatni. És ekkor rámtört a páni félelem, hogy ha most valaki bejönne és megtámadna, akkor vajon megvédene-e tőle. Legalább öt teljes percig rettegtem a gondolattól, hogy mégsem, és hogy hogyan lehetne letesztelni a kotyát.