Háromszáznyolc

A nagymamám mindig azt mondogatta, hogy 2000-ben jön a sárga veszedelem és elpusztítja a világot. Sosem tudtam meg, honnan vette ezt, öregasszonyi pletyka, vagy valami tudás, amit csak az idősebbek tudhatnak, nem is vettem komolyan. Az utóbbi években azon gondolkodtam, hogy a sárga veszedelmet például a kínaiak beözönlésére pont rá lehetne fogni, de akkor még az elpusztítás nincs meg.
Ebben az évben azonban a már sokszor sokadik természeti katasztrófa után egyre többször gondolok erre a mondására.

Minden évben mondtuk persze, hogy bezzeg azok a régi telek, azok a régi nyarak. Akkor bezzeg még voltak évszakok, még volt tél. '87-ben volt az utolsó nagyon nagy hideg, amire én emlékszem. Február volt, és nekem a főiskolán volt jelenésem konzultáción az adjunktusnál. Lementem a buszmegállóba, és vártam. Hiába. Az emberek sétáltak az úttesten. Félóra múltán kezdett gyanús lenni a dolog, nagyjából ekkor szánt meg valaki, és árulta el, hogy nem járnak a buszok. Hívni akartam taxit, bekéredzkedtem egy boltba telefonálni. A taxisok nem vállalták. Hívtam a főiskolán az adjunktust, csak annyit mondott, ő is begyalogolt. Én úgy döntöttem, hogy én meg nem, így vettem egy zacskó fagyasztott szilvát, és hazamentem. Ültem a harmadik emeleti konyhaablakban, ettem a fagyott szilvát (úgy jó, ha egy kicsit megpuhul, de még fagyos), és néztem a hóesést.
Este a híradó számolt be részletesen, tankok vitték a kisfalvakba a kenyeret, tankok vitték a sürgős betegeket és szülő nőket kórházba (az egyikkel be sem értek időben).

Akkor még volt tavasz, nyár és ősz is. Nyáron a kertben hallgattam a Balatonról az új rádióadást, hason feküdtem a kerítésfalon és olvastam az Aranykoporsót. Májusban az érettségi szünetben a strandon tanultunk az érettségire.
Nyáron reggel kardigánban mentünk dolgozni, a büfében friss lekváros buktát és poharas tejet vettem reggelire. Meleg volt, nyitott ablaknál dolgoztunk és nem fulladoztunk.

Nem tudom. Lehet, hogy régen volt, és az emlékek szépítenek, lehet, hogy túl fiatal voltam. Arra emlékszem, hogy nem őrültem meg a szúnyogoktól, hogy nem égetett a nap, és a hosszú őszben volt idő minden nap leveleket rugdalni. Igaz, amikor télen nadrágban csúszdáztunk egy dombon a havon, akkor sem fáztam.

De egyet biztosan tudok. Arra az időjárásra, ami idén van, nagyanyám azt mondaná "én megmondtam, kislányom".


3 megjegyzés:

szoffy írta...

Sárga veszedelem megjelenik Nostradamusnál is, de én sem tudom pontosan, hogy mit jelent. Tény, hogy minden megváltozott, Magyarország lassan mediterrán ország lesz...és ez ijesztő

Macsek írta...

Az én nagymamám és az anyukám is emlegették a sárga veszedelmet. A Bibliában is benne van.
Másrészt jó volt olvasni az én emlékeimet a te szavaiddal :)

Szoffy nem mediterrán. Az ekkora hőmérséklet ingadozás már a sivatagira hajaz.

Csillagvihar írta...

emlékszem olyan nyarakra, amikor lépni nem lehetett a szúnyogoktól, szemünk, szánk tele volt vele. A szomszéd bácsi meg éppen a múlt héten beszélt Életnek a falut régebben is elöntő vízről. Csak éppen hosszú idő telt el 2 katasztrófa között.
De a világ ettől függetlenül valóban zavaros. És sokaknak jó benne halászni.