A balta lesújtott.
A bűnös, elvágott nyakából még csorgó vérrel ugrált párat, a többiek sivalkodtak. Sejtették már.
Sorra kerültek mind.
Amíg zajlott, én a bűntelen többieknek tartottam ideológiai előadást, miszerint ez vár a bűnösökre, és amíg jól viselkednek, ők nem kerülnek sorra. Egyelőre.
Még az elején megbeszéltük, ha ölni kell, nem leszek ott.
Most kiderült, a pucolásnál sem. Mivel a kisbáránynál semmi bajom sem volt. Ezeket a maffiatagokat úgy gyűlöltem a tettükért, hogy hányinger fogott el. A gumikesztyű sem segített, képtelen voltam megfogni őket.
Konyhakészen már képes voltam megmosni őket, és csak a fagyasztóba kerüléskor engedett föl bennnem a fizikai tüneteket is okozó borzalom, és ekkor jöttem rá, hogy a gyilkosoktól vagyok rosszul. Nem éppen parasztasszonyi hozzáállás, mondhatom. Egyikük már fől a húslevesben. Amit egyébként az iménti alvásom alatt jól felöntött vízzel a babám (nagy szmájli).
Azt mindenképpen hozzá kell tennem, hogy a mi kotyánk egy nagyon jólnevelt kotya, ideges volt végig, de amikor kikerültek a véres testek, a figyelmeztetésem után csak szagolgatta, és hozzájuk sem nyúlt.
1 megjegyzés:
Ugye, hogy a jók győznek végül?
Tiszta esti mese feeling. *megy alunni*
Megjegyzés küldése