Kettőszáznyolcvankilenc

Egyszer hőség van, másszor hideg és lucsok. Ha a hideget ki is védem egy jó kis palacsintasütéssel a sparhelten (=meleg lesz benn), a lényeg mindenképpen az, hogy egyik időben sem lehet kinn szinte semmit sem csinálni. Tegnap azonban pont kertészkedős idő volt, így késő délelőttől kora estig kinn nyomtam az ipart a paradicsomosban. Paradicsomdzsungel. Hogy így alakult, több oka is van, miszerint 1. összekeveredtek a különféle fajták palántái 2. ki gondolná, mekkora növény lesz egy lugasfajtáből, amikor palántának oly' picike (emlékszünk, hogy alig akartak növekedni) 3. minél több paradicsomot akartunk nevelni (lásd szárított paradicsom és lecsóhegyek, mondjuk utóbbinál nem saját paprika lesz, mert azok sztrájkolnak). Szóval dzsungel, amivel igyekeztem harcolni többféle módon, nem volt egyszerű, mert ráadásul nem hosszában, hanem négyszöges megoldásban gondolkodtam, ami fölé végül kereteket kellett emelni, amire felkötöztem a paradicsomokat. Egy oka volt ennek, nem volt hirtelen 150 karó. Nodeviszont a kis kötözések ugyan elbírják a paradicsom növényt, de ha meg van rakva paradicsomfürtökkel, nodepláne óriásparadicsommal, az már próbatétel. Na, végre legalább azt megoldottam, hogy minden föl van kötözve, le van kacsozva, ki van karózva (mégis), alsó levelek leszedve, gyomok nagyjából kiszedve.
Szúnyogcsípések a hátamon, paradicsomkarmolások az alkaromon, izomláz a seggemben, fájás a derekamban, ez az eredmény egyelőre. Meg a szép zöld paradicsomok látványa. (Nem tudom, mikor kezdenek már végre érni, de nagyon várom. Mindenesetre tanultunk belőle, jövőre már sokkal könnyebb lesz. Ilyen ez, ha két kertészkedős ember felnőttként kezdi újra, és csak emlékeiből és olvasmányaiből próbálkozik. Össze fogom írni, hogy jövőre milyen szabályokat kell betartani veteményezéskor. Nem könnyű a dolog: amikor vetsz és palántázol, minden hely olyan nagynak tűnik, könnyű elfelejteni, mekkora lesz a növény kiteljesedésében.

~~~

Mivel a cukkini elkezdett teremni, gőzöm sem volt, mit csináljak belőle, a rántott olyan macerás, kitaláltam, hogy legyen vacsorára cukkiniropogós. Bejött.

~~~

Az állatok folyton éhesek. Komolyan. Én ilyen beles népséget még nem láttam. Minden lepofozás ellenére felszöknek a nyávogós fajták az asztalra palacsintáért. A múltkor a nyers tésztát dézsmálták meg. Minden hűtőnyitásra ott gombolyognak a lábam körül. Ugyanezt a spájzajtóval.
Ma marhagulyást főztem rizskochhal (ez volt itthon jelszóval, meg hadd fogyjon a metrós horecás basmati rizs - ne vegyetek, akármilyen olcsó, mert szar), vettem ki a tejberizsből, és odaadtam nekik, hatalmas egyetértésben habzsolták (szó szerint):
Mondjuk, a legújabb felfogás szerint nem tesz jót nekik a tehéntej, de szemmel láthatóan viszont ízlik.

~~~

Ma reggel két nagyon szimpatikus, mosolygós fiatal lány csengetett. Bemutatkoztak és azt mondták, szeretnének beszélgetni velem a bibliáról. Mondom, én nem. Mondták, hogy megértik. Ilyen illedelmes térítőket még nem láttam, pedig anno sokszor áttévelyegtek hozzánk a mormonok a szomszédból. Ugyanis a szomszédok egy ideig mormonok voltak. Ez akkor volt, amikor ment egy film a tévében, amiben morgoncok szerepeltek, azóta én ezeket is morgoncoknak hívom. Ezt elmesélem: kedves pár volt a szomszédunk, beköltözésünktől kezdve jóban voltunk (én a szomszédasszonnyal azóta is), összejártunk, kártyázni, kávézni, ilyesmik. Nagy ufóhívők voltak, mígnem egy napon összefutottak a morgoncokkal, hogyan és hol, azt nem tudom, de mindegy is. A morgoncok meggyőzték őket, hogy a ufóhitük tulajdonképpen isten keresése, így történt, hogy morgoncok lettek, kereszteléssel, vasárnapi iskolával, nemszexszel és nemkávézással. Nem mondom, kerestek valamit, ez kétségtelen. Pár hónap múlva eljött az idő, amikor már előadásokat is tarthattak, erre leginkább a szomszéd volt a vevő, nagy szónoklatokat tartott a családról, szeretetről és összetartásról. A szomszédasszonynak hiányzott a rendes kávé, tán a vasárnapi iskolát unta, a lényeg, hogy egy idő után feladta. A szomszéd kitartó ember, már-már mániákus, és mint mindenbe, ebbe is belepistult. Ő akkor adta fel, amikor kiderült, hogy Szlovákiába jár dugni valakihez, és a gyülekezet elítélte.
Azóta nem morgoncok.
Viszont életem egyik legnormálisabb és legjóindulatúbb emberei máig is, minden hibájuk ellenére.

~~~

Rossz hír is jött ma: a munkaügyi központ visszakér egy összeget, amit szerintük 2008-ban jogtalanul vettem fel tőlük. Merthogy nem jelentettem, hogy már dolgozom. Annyi igaz, hogy nem időben. akkoriban nem volt bejelentett lakcímem, ezért a Hallerba kellett mennem, ahova a hajléktalanok is, ez alkalmanként egy teljes napi elfoglaltség volt, akkor is, ha 24-es sorszámot húztam. Egy alkalommal kiolvastam az Ivan Csonkint, pár lélegzetvételnyi szünettel (szó szerint, mert büdös volt benn). Kerestem őket telefonon, hogyan lehet megoldani, hogy ne kelljen a friss munkahelyről egy nap szabadságot kivenni, nem értem el őket, úgyhogy e-mailben érdeklődtem később. Az e-mail cím rossz volt (a honlapjukon), így eltelt pár nap, mire eljutottam oda, hogy megadhattam az adataimat, mint utólag kiderült, nem írtam bele, mikortól dolgozom, és nem is kérdezte az e-mail cím tulajdonosa, és nem is mondta, mit kéne csinálnom. Most, hogy újra bejelentkeztem, meg visszakérik a jogosulatlan összeget. Oké, hogy visszajár, de csak akkor, ha az ügyfél nem tett meg mindent. Én úgy érzem, mindent megtettem, amit tehettem, el kellett volna mondania (ő volt előtte a központ vezetője, tehát az ügymenetet tudnia kellett), hogy mit írjak le levélben és kész. Nem tette meg. De szerintük ez nem elég. Hiába vittem az e-maileket bizonyítéknak (az a szerencse, hogy megvan, két év után). Úgyhogy úgy ítélték meg, hogy visszafizetés. Sírok. Utána fellebbezünk. Honnan kéne nekem tudnom, mi az ügymenet? Életemben most vagyok harmadszor regisztrálva, első alkalommal húsz éve 3 hónapra, másodszor 2008-ban 1,5 hónapra, meg most. Nem nagyon hiszem, hogy sikerrel járunk, általában a hivatal szok' győzni, de legalább időt húzunk, mert pénz nincsen erre.