Kettőszázkilencvenkettő

Ezeknek az állatoknak semennyi kaja nem elég. Miközben a szárazat csak akkor eszik, ha tényleg nagyon éhesek. Mondjuk a szagát és állagát tekintve ezt nem is csodálom, habár a szinte legdrágább tápot vettük.

Gondoltuk, kifogunk rajtuk, és mivel a rizst láthatóan kedvelik, vettünk csirkenyakat, babám jó alaposan ledarálta, és összefőztem egy szerkéderéknyi rizzsel és egy leveskockával. Kitettem mindet, mondván, ha marad, megeszik reggelire. Ez persze egy is történt, de előtte még a bélgépek dagadtra ették magukat. Lola viszonylag visszafogott volt, nem habzsolt, de a macskaformájúak nem bírtak magukkal. Már púpos volt a hasuk, de még ettek. Másik Latyi olyannyira, hogy már nem tudott állni a feszes hasától, legömbölyödött a tányér mellé, és úgy ette.

No, nem is volt nyekergés esthosszat, de még reggel is komótosan tekeregtek csak.