Címszavak

Nyár lett végre. És én ecetes halat kívánok, veszünk is egy pontyot és egy óriás harcsát, a harcsa bonyolult állat, az én kezem meg gyenge, sikerül is elvágnom a késsel, eldobom a kést, röptében elvágja a másik kezemet is. "Sokkot kaptam, bazmeg."

A szúnyogok csípnek, panaszkodnék rájuk, a napsütéstől sem félnek, ha így megy, a vámpírok is előjönnek nappal, de a szúnyog ellen lehet védekezni, a bagócs viszont rá sem hederít, testem túlfejlett kétszázas nagyságú foltokkal tele, ha vakarom fáj, ha nem vakarom, viszket. A szúnyogokat választom, a falunak nincs pénze irtásra (aka gyérítés), mondom, elmegyek én a polgárjenőhivatalba, kérek megbízólevelet és gyűjtök, de inkább reggel korán és este, napközben meg a házban, a reggeli felkelés azonban necces, pedig a kotya ébreszt.

A kotya napszúrást kap, háromszor hány, az első tartalmasat a be a házba, a macskák kitelepítve az istállóba, végre nincs macskaalom-szag, már alig várom, hogy a nyúl is mehessen, mert menni fog, lassan kész a tyúkudvar, gyönyörű akác tartóoszlopok, kétkezi munka, bele is izzadt, kerül rá kerítésháló is, ha jön pénz.

Zsuzsi megjavíttatva, nem kétfillér, jobban is megy így, már nincs sportkipufogós hangja, bár volt valami bája, légkondi sincs benne, ellenben meleg igen, hővédő fólia sincs (de lesz), letekert ablakokkal nyomjuk a nyolcvanhetesen, hupog a szél a fülben, lobog a hajunk, és én rádöbbenek,

hogy az életem folyamatos nyaralás.